Írországi kaland

Szia! Örülök, hogy megtaláltál! Itt elolvashatod kalandjaimat és gondolataimat. Képet kaphatsz arról, hogy mit is jelent elhagyni otthonod és elindulni az ismeretlenbe, egy szebb jövő reményében. "Follow your dreams, because you wouldn't want it so bad if you couldn't have it. The Universe gives you those dreams, because you can have them. If you're willing to work for it you can have anything you want. Nothing is impossible... That's how I see it." Michael Flatley

szombat, szeptember 10, 2005

Az utolsó nap itthon

Jajaj... Ez az utolsó nap, ma már komolyan és véglegesen csomagolnom kell. Rendbetenni a lakást. Nagyon fog hiányozni a kiskutyám, amikor legutoljára elmentem két hétig pátyolgatni kellet az anyukámnak, mert depis volt. Most már komolyan izgulok. Elég lesz-e a lóvém, jó lesz-e a meló... Még kell vennem egy két dolgot is. Szerintem ha már mély vízbe kell ugrani, azt tegyük minnél gyorsabban és hirtelen felindulásból, mert így nem marad idő problémázni és elmélkedni csak sodródik az ember az árral. Nagyon boldog vagyok, nagyon izgulok és egy kicsit sajnálom itt hagyni a szeretett dolgaimat, de ezt akartam, vagy mi! Reggel fél hatra kinnt kell lenni a reptéren és ha minden jól megy de 11.25-re érkezem Dublinba. Onnan irány a Marina House Hostel. Ha nem tévedek nagyon el, remélem 13.00 óra körül megérkezem a szállásra, ledobálom a cuccost és még ott az egész délután egy jó kis felderítő sétára. Dolgozni csak hétfőn kell mennem. Ami nagyon fontos, akármikor meglátok valamit, vagy venni akarok bármit nem-et mondok, csak minden ötödik ötletből lessz igen. És legfőképp a kaja miatt, mert ugye, egy kis capuccino itt, egy üditő ott, egy Bic-Mac menü itt, egy gyros ott és nem is beszélve az ismeretlen kajákról, amiket mind ki kell próbálni, ja meg az 5 eurós sört végképp elfelejteni. Vége a zabálásoknak, bezárom a zsilipet a feneketlen gyomromban.
Most este 8.00 óra van. Úgy tűnik mindent bepakoltam, ugyan még a maradék tisztálkodási cuccot csak reggel tudom bepakolni, de az rendben van. A nap folyamán többször bepakoltam és még többször kivettem a cuccosból. Most tényleg büszke vagyok magamra, mert sokkal kevesebb cuccot viszek, mint amennyit általában szoktam vinni, de még így is szép lesz elbotorkálni a reptérről a hostelbe. Na de bika vagyok én!!! :) Enyhén szólva izgulok, de ez asszem természetes. Igaz, mostanában sok repcsi baleset volt, de én nem nagyon félek. Ha itt az idő úgy sincs mit tenni... Ha el is tévedek a városban, előbb vagy utóbb megtalálom a hostelt, csak hétfőn kell dolgoznom menni. Istenem, már annyi helyen jártam egyedül a világban, nem tudom mit izgulok most!?!

2 Comments:

At 7:06 du., Anonymous Névtelen said...

Hello, loved your site. I will definitely bookmark it. If you are interested, go see my diet weight control related site. It isnt anything special but you may still find something of interest.

 
At 10:09 du., Anonymous Névtelen said...

Szia :)
Olvasok... es gondolok rad!
Szoritok!!!!
kitti

 

Megjegyzés küldése

<< Home